sebtolvaj

Kései reakció. Már meg nem mondanám én pontosan , hogy hogyan is volt, de talán valami mail formájában jött az elő, hogy én blogger vagyok akkor? Aztán túlsiklottam rajta, valahogy, nem találtam érdekesnek én azt akkor ott. Engem még nem bloggerezett le senki, talán ezért. Benne van persze az is, hogy nem is nagyon tudom, hogy mit jelent, olyan mintha azt mondaná nekem, hogy bifiduszefenzisz. Olyan ismerősen cseng, de nem bír különösebb jelentőségtartalommal. Nem veszek rá mérrget, ha éjjel álmombó felébresztenének, akkor ez a szó bukna ki legelőször a számon. Azt hiszem, ilyen értelemben, pocsék blogger vagyok. Nekem - ha egyáltalán van - nem ilyen a bloggerképem. A blogger az azt hiszem, az tudja mit akar és van, hogy eltalálja azt is hogy hogyan. A másik blogger-nemblogger problematika, az meg az, hogy akkor lassan nem ártana valami párizsi pszeudobuzival terveztetni egy bloggeregyenruhát, hogy helyükre legyenek téve a dolgok. És akkor elválik, hogy ki ki.
Meg különben is egy blogger fogalmazzon világosan, ha megbotlik a járdán, mondja azt, hogy ma megbotlottam a járdán, erre én meg teljesen alkalmatlan vagyok, mert elpepecselek azzal, hogy melyik járda volt, és, hogy ott már egyszer volt ez meg az. Ha egy blogger meggyet magoz, akkor írja azt, ma meggyet magoztam és ne kezdjen ek mélyenszántó kirándulásokba a néhai nagyanyja kertjében, még akkor se, ha annál kevesebb van ami jó. Meglehet hamis kép ez ami él bennem. Még soha nem láttam bloggert (bloggerarcot-kényes ügy), és ha jó szerencsém kitart, akkor ez már valószínűleg így is marad. Egyébként azt hiszem a blog sincs pontosan definiálva és ez nekem tökéletsen megfelel, úgy értem ekkora teret szívesebbem lakom be, minr egy mondjuk fele ekkorát. Aztán úgysem leszünk sehol sem othonabb, mert az nem itt van, és egyáltalán nem tudni hogy hol.