2004. június 24., csütörtök

Élni 500 évet, pedig nem is kérted, jogosulatlan előny. Vagy átok. A halhatatlanság viszonylagos játéka, itt időz, ahogy egy hegy (egy konkrét hegy) tetején ülsz. Hagyod hogy másszon, akár az ujjaidon olykor-olykor egy-egy katicabogár, hogy töprenghess rajta, honnan tudja, hogy a középső ujjad a leghosszabb mindenik közül. Aztán várod hogy elrepüljön és izgulsz is. Érte. Neki. Belemagyarázod magad ebbe is. Kiindulópont vagy. Kezdet. Valamié.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése