Mindegy, hogy melyik járda, egyideje, és az se baj, hogy hova visz. Készülsz - látom rajtad - kimondani valamit. De persze nem, egy vermet ás, belenézel, s jön hallgatás. Ami nem a tied és senkié sem, úgy álatlában, azaz, hogy mégsem. Hisz nem lehet, hogy gazdádtlan mosolyodnak senki sem vetne ágyat, na jó , na jó, megengedem, hogy ilyennek látszak. Mert ami most van az nincsen egyáltalán. Ülsz egy ágon - egy jó kövérem, és lóbálod a lábad. Jajj mennyi seb, és mennyi látszat tett azzá, hogy ilyennek látszak. Nem ragozom. Volt egy nap, amely kitörölhetlen. Félbehagyta magát és te pedig hitetlen nézted végig, ahogy elvonul. Jól nézel ki. Az ablakon. Kint a bárány, bent a farkas, és még csak annyi, hogy belül alkonyul.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése