2004. június 24., csütörtök

Egy pávát láttam, úgy 10 éve is van már ennek. Hatalmas farktollait kiterjesztette amikor meglátott. Aztán néztem. Nyilván riválist látott bennem, pedig én a légynek se, de ő ezt nem tudhatta, elnéztem hát igyekezetét. Hosszú ideig néztem. Nem tudom elfogadott e, vagy tudomásul vett mindössze, de néhány perc után összecsukta a tollakat. Megúnta a rémísztgetésemet. Nem tudtam eldönteni (azóta sem), hogy mikor volt nevetségesebb, amikor nagy volt, vagy amikor kicsi. Azt hiszem ez volt a legelső élmény amikor egy vagy-vagy helyzetben azt éreztem, képtelen vagyok dönteni. Az első fatal error. Az első laphiba, de a rendszer nem indult újra, azóta is az a program fut a fejemben. Vagy-vagy. Nagy néha csak az, hogy, vagy-vagyok. Szégyen ide, szégyen oda, én ezt egy pávától tudom.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése