sebtolvaj

Bogár vagyok. Különös fajta.Fej, tor (akár halotti is), potroh. Ízes a lábam. Egy fűszál is lehetne a szobám, ha el nem happolja előlem valaki ezt a lehetőséget. Most azonban hajláktalan bogár vagyok. Nem kell keresni a lexikonban, még nem vagyok bejegyezve. Hat lábam van, bazi nagy szemem, plusz még a kitin. És csápok, persze azok is. Antennák, azokkal lavírozok innentől oda és onnantól ide. Tehát nem eseménytelenek a napjaim, hanem hogy eredménytelenek. Inkább, a pontosság miatt azt mondom, ilyenek és olyanok. Szárnyam is van, de ezt csak néha veszem észre - az egyik lehetőség az hogy,ha akarom észrevenni, ilyenkor élve az alkalommal, repülök egyet valamyelyik kandelláber fénye körül. Nagyon fényérzékény vagyok. Ugyanis. Arra a leginkább, de adódhatnak más (bal)esetek is. A csápjaim, úgy szarok ahogy vannak. Ezt a koppanások számából következtettem ki. Ha végül is lesz nevem, azaz, hogy bekerülök majd a nagy rovameghatározóba, akkor latinul a photo szócska benne lesz a nevemben. A másikon a tudósok vitáznak még. Nem nagyon van erre ráhatásom, mindössze bosszút állhatok némely lagymatag professzoron, és olyankor kipettyezem a füzetét. Én pl nem is ragaszkodom, hogy egy akadémikus nevezzen el, beérném azzal is akinek már van neve, és én adtam neki, egy sajátot, egy különbejáratút. És akkor, mondjuk, úgy, meg be/lennék én is.Nevezve. Most a melsőlábaimmal ások éppen egy gödröt, akkurátus vagyok,ha úgy vesszük, bizonyos értelemben ez optimizmus is, én már júniusban biztosra veszem a téli álmot.