sebtolvaj

Tele volt az égbolt csillaggal. Tavaly volt és nyár. Köveken ültünk, hol egymást, hol az eget néztük, hogy le nem szakad ennyi csiilagtól terhesen. Aztán azt mondtam, hogy lehet ezt úgy nézni (és tényleg lehet, ha sokáig teszi az ember), hogy mi most fent vagyunk és egyenesen bele is zuhanhatnánk a meleg kékségbe. Azt válaszolta, hogy lehet, de azt is mondta, hogy semmi értelme ezt gondolni, hagytam hát, nem akartam mondani semmit, Jó volt nekem az, hogy ott ülünk. Nem akartam megvédeni ezt a képem. Nem is ittam akkor eleget.