sebtolvaj

A fülészeten végbemenő irreverzibilis folyamatok kapcsán a La fenetre című dal kedves kis képpel lepett meg. 1928-at írunk. Francia vagyok és Antoin-nak hívnak.Göndör, fütrös jhajam van. Az utolsó éveim, amikor még szeretni lehet. Ragyog tehát a szemem. Falun élek, most járom az általános iskola 3 osztályát, szeretek iskolába járni és szeretek lógni. Ma éppen lógok. Csatangolok...felfedezem azt amim van, ez gyakorlatilag a mindent jelenti. Aktuálisan apám gyönyörű kerékpárján száguldok, a poros úton, mentemben kalászok hajladoznak.Bamba tehenek néznek utánam, kelletlenül.Megállok, eldöntöm a biciklit a (nekem) térdig érő fűben és kinyújtom a karom. Elérem az eget. Utoljára.