sebtolvaj

A négyfal egyébként öt, mert ugye a mennyezet az mi franc volna. Csak horizontális. Lehatárolt tér. Tehát megtérünk, ide ( a többes szám, most önkényes, az elviselhetőség jogán), mert hát ki van itt? Azt kérdezed? Arra a tereptárgyra mutatsz? Már látom, az az anyám lesz, ha jól emlékezem, vagy ami megmaradt belőle. Igazad van, eligazodni jó, tereptárgynak remek. Mi a szemedben ez a szemrehányás? Hogy hagytam, ugye most arra, gondolsz, hogy hagytam, ugye eltaláltam. Ugye már megint nekem lett igazam.Ugye, hogy erre gondoltál? Hát persze, hagytam, ahogy mindenki hagyja. Elvileg közétek való vagyok. Elvileg.És ugye most meg meglepődsz, látom már, látom rajtad, nagyon is jól látom, hogy kifejezetten meg vagy lepve, és azt is nagyon jól látom, hogy döbbenve is. Most azt gondolod, hogy ezt így nem lehet, hogy az embernek csak egy anyja van (jó esetben), és hát ez jár ezzel meg azzal. Hogy ez indukál bizonyos érzelmeket az emberben (benned), és hogy ezt nem árt addig megtenni amíg lehet. Hát..., meglehet igazad van, de én nem érzek sem ezt, sem azt. Sajnálattal vegyes hálát - de esetleges ez ahogy mondom. Ugye, most meg azt gondolod, hogy gazember vagyok. Jó, hát gondold. Néha én is gondolom ezt, de nem feszengek e szerepben. Én ennél még sokkal olyanabbakat is gondolok...,hogy tényleg egy szerencsétlen ördög volna. Na, jó, egy elrontott ördög. Na most meg látom, hogy ezen nem lepődsz meg, és megint nekem lett igazam. Figyelj - ha hagyod, hogy mindig igazam legyen, akkor én ezt hamarosan megfogom utálni és nem lesz kedvem az egészhez. Elrontod a játékot, és neked lesz igazad.