2004. június 1., kedd

Mikor a kilincsre ragad a kéz. Ott elidőz és megpihen. Néha éveket is elemészt e kínos művelet. Kéz pihen kilincsen, rézfénnnyel ragyog a várakozás. Egy mozdulatra gondol ilyenkor az elme, menne is, de legfőképp maradna. Így múlik, így telik az idő ott, oxidálodik a kéz, érintése nehéz lesz, mint lehetőség kizárva. Csukva a szem, lehúzott redőnyön, fénycsíkok játszanak jól ismert bútorokon. Függönnyel szél cicáz. Így tesz felejtésre fátylat. Kéz pihen kilincsen, barokk mintájú kulcs mosolyog magára. Fémszerkezet meglepő türelemmel elrozsdált csendjét zárja magába. Vihar jön, odakinn semmi se biztos, a kéz lassan lecsúszik a kilincsről, s beletörik, a kulcs helyett a zárba.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése