sebtolvaj

Van egy történetem. Mert van. Kitalált, ha ez segíti az eligazodást. Szóval, van ez a történet. Veled kezdődnék. Mondjuk úgy kezdődik, hogy vagy. Ébéd után voilna, a szunyókálás, de inkább a kábulat ideje. És mondjuk, elfeküdnék. És mondjuk, elfeküdnél. Aztán lenne valami velünk. Úgy lenne, amikor az van, hogy gondolkozol, de ha megkérdeznének min, nem tudnál számot adni róla. Mondjuk inkább ezért azt, hogy magunkba engednénk a semmit. Egymás mellett. De aztán én persze, csak nem nyugodnék és terelgetném az agyam. Aztán néhány perc, (az én perceiim ezek), azon gondolkodnék, hogy megszólaljak e. Aztán lehet, hogy mindez benned is éppen így. Persze én szólalnék meg előbb, és mondanám, van egy remek ötletem, mutatni akarok neked valamit. Aztán mondanám, hogy menjünk el (bizonyos) temetőbe, egy bizonyost említenék, nem általában gondolnék egy temetőre, egy konkrét temetőröl van tehát szó...ugye világos. Hogy ott van valami, amit úgy érzem meg kell mutatnom neked. Neked, aki vagy. Aztán te mondanád, hogy én milyen bolond tudok lenni, hogy már majdnem elaudtál és én meg kibillentettelek abból az általad is szeretett lebegésből. Modnanám lebegés lesz ez a javából, meglásd nem okozom csalódást. Aztán nekierednénk és nyilván oda is érnénk. Aztán ennek a meghatározott temetőnek egy meghatározott helyére mennénk. Aztán mondanám neked, hogy ezt figyeld. Hogy vedd szemügyre. Aztán már csak azt kérdezném, hogy mondd ugyan ki is van itt meghalva tulajdonképpen. Úgy mondanám persze, hogy te nagyon is jól tudd, hogy egyáltalán nem kell válaszolnod. És persze  te ezt észrevennéd. És nem válaszolnál,mert értenéd, hogy ezt nem komolyan kérdezem. Aztán csak megcsókolnálak. Aztán hazamennénk.Aztán felébrednék és keresnélek. Aztán a gép elé ülnék és így kezdeném valahogyan, hogy: Van egy történetem...mert van...kitalált....neked van kitalálva.