sebtolvaj

A franc se tudja miért, de nekem a szombat az olyan forradalmi nap. Emlékszem a történelem órákra, hogy én a forradalmakat mindig szombatokon képzeltem el, biztos voltam benne hogy minden forradalmat szombatra időzítettek a forrófejű, vakmerő ifjak, kikben felbuzgott a változtatásra való hajlam és túlhevült vérük még, ha csütörtökön is jelzett, vártak vele szombatig..No mindegy is, már nincsenek forradalmak,ez nem a forradalmak kora, a mai ifjak nem a változáson törik a kobakjukat, mert nincs min változtatni, minden kiteljesedett végül,és  majdnem úgy ahogy akartuk.Nem mintha forradalmakat akarnék, de meglehetős üresek lesznek a történelem órák eztán, így forradalmatlanul. Törvényszerű, hogy a helyébe lépő űrt betöltse valami. De ugyan mi is lehetne az - azt hiszem nehéz most ezt elgondolni - hülyén hangozna mint b-tétel, hogy mikor ment le özvegy Lehotainé a Tescoba gazdaságos  csirkefarhátat venni.Vagy mikor volt a nagy oplogó és polifónikus csengőhang válság. Kicsit unalmasak lesznek a szombatok eztán, ámbár békések, de hát ezt akartuk, hogy végre nyugtunk legyen.Hogy minden vágyunk a végletekig ki legyen elégítve. A jövőbéli diákoknak a szombatról minden bizonnyal a rántott hús jut majd az eszébe párkáppal és rosejblivel. A levesről lebeszélném őket, de én konzervatív vagyok és nem méravadó.