Reggel, azaz késő délelőtt volt az a fél dolog a részemről, most meg azt látom, hogy tele a hold. Amivel egyszer valaki nagyon megrémísztett. Hogy már eztán nem nekem, de másnak gömbölyödik, s nekem meg marad a plútó, hosszú évtizedeken át. Nem vettem komolyan, nem érdekelnek az égitestek, de mégis csak megijedtem, hisz eszemben ezt forgatom most. Bámulok bele a holdba, de téged látlak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése