sebtolvaj

Bizony én nem értem, miként is lehet az, hogy engem semmi nem érdekel, csak miről bizton tudom, hogy nem érem el.
Előbb még odakint, borzasztó volt,ahogy a növények birtokba vették amit birtokba lehet.A szemhéj alól a képeket, nem képtelenség.
A máv-szerelvényt..., a nap szétrohasztja,áll, indulás előtt, utolsó nyár,ülünk a vonaton, mondod ne menjek,mondom muszáj. Egy pályaudvarrá zsugorodik a világ. A racionalítás győz - mindketten tudjuk; menni fogok. Az órád nézed. Téged nézlek.Arra kérsz ne nézzelek. Így ne. Tovább nézlek.Átalakulsz. Átalakulok.Vasszag,rozsda és verejték. Fejemben save as.Tiedben delete.Az óra elüti a delet. Aztán te el. Aztán én ablakhoz. Utánad nézek. Nem nézel vissza.Máv szignál, géphang.Elnyel a tömeg.Előttem az arcod. Előtted a mozgólépcső.Haza mész. Nem tudom hova megyek.Este telefon.Este telefon.Este telfon.Nyár van.Röhög a markába a Matáv.Ilyen még sosem volt - mondod. Ilyen már sosem lesz - gondolom. Két szipogás közt szeretsz.Két szeretés közt szipogok.Sose lesz véged. Folyton végem van.
Szoba...,a nyár szétrohasztja, füstszag, verejték, ülök.Azt kérem maradj, azt mondom nem maradsz.Rád nézek.Magamra nézek.(Koszos a tapéta.)Egy szobává zsugorodik a világ.Legutolsó nyár.Maradás után. Az órát nézem.Átalakulok.Aztán én el.Utánam nézek.Panelcsend.Elnyel.Előttem az arcod. Előtted az élet.Otthon vagy.Fejemben save as.Fejedben hűlt helyem.Áll az óra(idő).Nincs telefon.Nincs telefon.A Matáv a körmét rágja.Maradok - tudom jól.Ilyen már sose lesz.Nincs végem - így van végem.Fogalmad sincs.Nincs fogalmam.
Jó lenne most ezt mind neked adnom.Lehetetlen.Eszembe jutottál.