Néha eltelik néhány nap. A "telés" az úgy van, hogy észre sem veszem.(Telés és Múlás közti különbségek bővebb taglalását majd máskor, talán, alkalom adtán) A történések síkjának ama szakaszán helyezkedem el ilyenkor, ami az origó alatt van közvetlenül, mondjuk úgy egy, másfél hüvelyknyire. Aztán azon kapni egyszer csak magam, hogy a parkettán ott vergődik az aranyhal, és rohadtul nincs ám felkészülve az ember az ilyesmire, mert az ember már csak ilyen... Döntéskényszer, sebesen lepergő képek, jajj csak mondjak valamit, csak jusson az eszembe, hisz annyi vélt vágyam volt.Gyerünk, gyerünk, ilyen mégegyszer nem lesz, ha most ezt elszarod nem kár érted. Aztán lassan akadozva mondod bele a hal szemébe: a nekrológomat én szeretném felolvasni a szertartáson.Nincsen vágyam semmi.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése