2004. július 12., hétfő

A kezemben egy egész szénakazal elfér,
a zsebemben egy a bűnbe esés almája,
élettelen gyümölcstetem.
Eltévesztett édenem, elvétett teremtés
nem hittem én soha azt, hogy
az ilyesmi csak hét napig tarthat?
csak elképzelzem azt hogy milyen is az,
ha az Isten káromkodik.
Ki mondok egy nevet: Éva, tudom jól,
hogy én csak Ádám maradéka vagyok.
Amikor véget ért a verseny,csak akkor
szóltak, nem te nyertél, viszont jól,
túlságosan is jól, utólérted önmagad,
kérdezem mi az az idegen tárgy ott,
vigasztalnak, persze, csak a hátad az.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése