Két kóla, 180Ft, Akácfa presszó, árny alatt odakészítve az asztal. Ülünk ott, didergünk a nyárban és már senki senkit nem marasztal. A kertben kamillák majdnem érnek az égig, rajta kalap, rajtam rossz cipő, és nem nézzük már végig, de egy fiókot kutatunk át, indokot keresünk önmagunkra és csak gyerekkorunkat találjuk ott is. Felmászik egy fára, emosolyodom, jól áll neki a meggyfa. Hazamegyünk, íme hát megleltük hazánkat.Zsákjában cigi és ájsztea és még sok-sok má teher. Mondanom kellene valamit, ami kivezet önmagunkból, és elmondani azt is, hogy az milyen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése