2004. július 11., vasárnap
Most jól figyelj kérlek. Most egy ideig távol leszek, azaz, hogy távol is voltunk mindig, de eztán már egymáshoz képest is. És most nagyon. Most az lesz, ami még nem volt soha. Dolgom akadt, megnézem, hogy a kezdet, amihez nekikezdett, nos, hogy annak vagyunk e mi itt...illő, méltó befejezés. Mielőtt elmennék, körberajzolom az ujjammal az árnyékodat a porban. Utálnám, ha nyomtalan múlnál el. És viszek egy kis vért is, olyan pici fiolában, talizmán gyanánt. A fogasról leakasztom a pullovert, amin a tulipánok hervadnak, számolva a napokat. Hideg estére készülök. Rendezkedek beléd...,hogy rohan a táj.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése