Hát ez maradt, hogy egy kísértet árnyéka leszek a Krisztinán. Vagy nem tudom. Hosszan elnyúlok, majd mikor a nap alacsonyan áll már. Nagynak fogok látszani. Ezt fogom játszani. Az árnyékom hétfőn és szerda délutánonként egész messzire elér, a libegőn meg a sok jószág azt mondja majd, na nézd milyen egy pocsék nyarunk van megint. Ezt persze én hallani fogom persze és lesütöm a szememet, de nem szégyenemben, hanem valami nagyon fényesre várva. Olyan fényesre amit leírni sem lehet. Mert nem lehetett, ezért gondolom így. Nem arról van szó, hogy én nem tudom. Hanem van amire nincs szavunk. Nincsen egyáltalán. Félrebeszélsz, félve beszélsz, a tulipánok is elhervadnak a pulloverén. Ezt legalább neked köszönheti. A hervadást. Ilyen "barát" vagy te.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése