sebtolvaj

Ha ott vagy a kertben, igyekszel elvegyülni, és azt is szoktad gondolni hogy...Isten állatkertjének ez éppen, hogy kicsi, bár nem emlékszel, hogy mikor hagyta ez a szó a szádat, hogy; elég, pedig talán időben nincs is ez annyira messze. És az udvar betonjának repedéseiben, ahol a jeget törted a cipőd sarkával, hogy teljen már az átkozott idő..., és most ezekben a repedésekben pocsolyák reszketnek, csak a cipő ugyanaz,...és talán te is, bár ez lehetetlen. Belépsz és óvatos ragadozó leszel egy szempillantás alatt, félted őt és félted magad. Érzéseidben, magad által megcsalatva, úgy nézel rá, mint vad a vadra. Nincs ki elejtsen titeket, hogy legalább a vadász lenne közös, hogy akkor a golyó ütötte lyuk a bundán, legalább az lenne közös...itt jársz a gondolataidban, de a saját képeid betemetnek.