sebtolvaj

Hogy is lehet, hogy egy-egy mondat a fejembe befészkel és ott marad. Írmag. Mit évtizedek ki nem söpörnek, pedig hát, már réges régen üres a padlás. Nem, nem is réges régen, csak sok időnek tűnik, és nem az. Ilyenkor jobb lenne tán, ha a föld mégis tányér alakú volna, mert akkor volna valaminek a szélére menni, elmerészkedni oda. Gondolom akkor már nem lenne ez sem, mint ahogy nincs is valójában. Szemben. Haladva. Önmagaddal. Nyári fojtott, hőségben. Alattomos melegség. Hátulról támadó. Minek írni akármit is le. A fejemben itt van minden. Magamnak írok, magam veszem észre.