Megint az, hogy mi lesz holnap. Hogy megyek és hallgatok megint és lehet beszélni a hallgatásról. Megbénulva ülni csak a kopott foteleken és hallgatni, hogy elfogynak, kopnak a szavak. Mennyi mimdent elmondtam pedig, s cél ha volt, hogy ömagam végére járjak, vagy érjek, de arról nem volt szó, hogy ez a senki földje volna, hogy fent és lent egyaránt viszonylagos marad mindezek után. Fel adom. fel ejtem, ha bírom. Hogy van e elég erő ahhoz, hogy feladd, feledd. Nem tudom mi lesz, közhelyesen kétségbe ejtő.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése