sebtolvaj

Az idő kívűl múlik, belül telik, a sok szép kép meg settenkedik, a nagy sötét zugokból előmerészkedik, hogy forgolódjon kisasszony gyanánt. Mert a fény, a fény bevág, egy lyukon át, bár télikabát, de látszat csak ez, mikor a szemben egy hajszálnyi ér, vérben forog és vibrálni kezd. Ez is te vagy, ezt el ne tagadd, hagy forgolódjon, sok régi kép. És fogdosd be a emléket, mint a rongyos szárnyú lepkéket, és őket elnézve, túl a tébolyokon, nézd csak mennyi, mennyi rokon, jött el eléd, és vasárnap van, és és éppen ebéd, és képzeld el a pulloverét.Éppen ebéd, és éppen idő, amid most van,az nem hihető. Most hajnal van, most éjjel van, most sötét van, most téboly van. Most nincs álom, most semmi sincs, most nincs idő, csak rémállam. Nincs erő, mi kragad, mi megfojt és szétszakít. Most nincs hatalmas bendő, az is elegendő, hogy te eméssz.Most az is elég. Most elnyugszanak, elterülnek a nappali hőségben kelő erők. Most magad vagy.Most ez is elég.Hogy elgondold a pulloverét.Most elbújtak a földi erők, nem rejti a pullover őt. Most osonj, át a vánkoson, jó tolvaj vagy és most ennyi elég.Most te vagy, magad, most pihen a nap.