Engem nem zavar a korom ---- ezt tán a 70-es években mondta egy 40 körüli kéményseprő. Régi szép idők...voltak még kémények, lehetett a gombokat tapogatni.Meg szerencsét találni. Nyilván abban is felületes voltam, de ez a mondat valahogy megmaradt nekem, bennem.Mármint; nem zavar a korom, aztán valami borzasztó zöldszilvánit (amit szüleim kérésére én szereztem be a 100-as számú Generál vegyesárúboltból(a hajdani ABC-k őse)kevert össze szódával (ma egyébként ugyanezt ásványvíznek hívják) és miközben széles vigyor ült ki az arcára, a karja is megtette a szükséges mozdulatot a pohár felé. Ki tudja él e még, nem is érdekes, idepottyantott egy mondatot nekem, vagy nem nekem, de én felvettem és fényesítem (ó már megint fényes) akár egy gombot, nem tudni már, hogy miért. Talán azt akarta, hogy én meg majd most azt mondjam, hogy ; zavar a korom...mert hát engem zavar...akadályozzuk egymást és még valami,hogy amikor én még kissrác voltam, dadaistákat is alkalmazott a kéményseprő vállalat. Ez valahogy olyan szívet melengető nekem. Atlantisz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése