sebtolvaj

Gondoltam lesz egy nap. Mondjuk ilyen mint mostantájt van, amikor a nyár kicsordul és a szoknyákra csöppen, és lennének nagyon kemény giccses szelecskék is, no meg bárányfelhők az égen, teljesen hiába, mert hát, hogy maga az aktus az bizony este volna. Afféle osztálytalálkozó, ha már az osztályharc oly megszokott szőnyegét kihúzták a lábam (lábaink) alól. A találkozás is valami. Ez csak annyiban osztály, tehát egyúttal osztálytalálkozó, ahogy én elképzelem, mert ennek semmi köze nem lenne az iskolához. Mondjuk padonüléshez viszont igen, meg leckéhez és leckéztetéshez. Bazi nagy díszterem lenne, lampionokkal teli, az asztalokon meg csak úgy roskadozna a jólét,hogy nézni is tereh. És meghvó, meg ülésrend is lenne és tükörfényes(!!!) parkett. Zene az mondjuk nem lenne. Helyette diavetítéssel ütném agyon az időt, de nem szaladok előre. Nem akármilyen társaság lenne ám, de nem ám. Az összes volt és majdnem lett szerelmemet hívnám meg e kései zsúrra, tapasztalat cserére, talán. És lenne tombola is fődíjjal, ami persze nem én lennék, persze hogy nem, hanem egy kibaszott nagy torta, esetleg marcipán díszként rajta én, de többet tényleg nem vállalok. Tósztot is mondanék legelébb, most nem tudom mit, de valami magvasat. Úgy értem, nincs mit mondanom. Aztán hagynám, hogy teljesen lerészegedjenek és amikor meglepne minket a langyos este, akkor elkezdődne a vetítés. A fejemből hirtelen projektor válna, és nagyon jó felbontásban vetíteném a képeket valami közösen összegyűrt lepedőre (mindegy hogy kivel). És csak úgy sorjáznának a pillanatképek, a megdermedt pillanatok a vásznon, de én csak a félig vagy már teljesen részeg tekinteket nézném (persze rögzíteném ezt is - egy majdani osztálytalálkozót forgatva fejemben), és azt hiszem egy kortyot nem innék és rohadt részeg lennék, illetve szédülnék én azoktól a fél vagy tljesen részeg tekintetektől. A vége lenne a legnehezebb, a záróakkord, hogy az hogyan legyen, hogy milyen legyen a kadencia. Hajlok arra hogy inkább moll-ra végződjön, mert az úgy ott tud maradni az ember...gyomrában(?), vagy legalább is arra fele. És akkor felszelnénk a tortát is végezetül, elmajszolnám marcipán önmagam, aztán amíg ők a tejszínű habokkal időznek el én szárnyas cipőkkel eljönnék. Egy levelet hagynék csak ott, magam után. Nem mondom meg mi lenne ráírva. Ilyen lenne az a nap, amit gondoltam, hogy lesz.Hogy ilyen is lehetne.