sebtolvaj

Mondják, s miért ne hinnék nekik. Az első az mindig, az mindig a legjobb. Hát most bizonyos tekintetben valami az első, de kételkedem az imént vázolt tétel igazságtartalmában. Mert ez az első nyár. Nehéz is nyakon csípni, hogy miben is rejtezik az ő elsősége. Valahogy úgy vagyok most, hogy ez az első nyár amihez igazából nincsen közöm, hogy ez az első amiből kihagytam magam, vagy ha balzsamosabban akarok fogalmazni,minden szándékom ellenére kifelejtettem. Az első nyár amikor a séta, az haladás, menés, és igyekezet. A lélegzetvétel meg sóhaj. Az estékről is mindössze annyit tudok most először mondani, hogy igen, hogy sötét és ezzel mindent elmondtam, túlfecsegtem.
Az első valami amihez nincsen közöm. Az első ellopott nyaram. Az első elhagyott nyaram. Az első elvesztegetett nyaram. Melyik is? Az első nyár, ami a hőség mellett még kérdésekkel is támad, az értelemre veszélyes illatokat nem is említem, mert szagos levegőt harapsz, ha levegőt veszel. Nagy, nehéz lélegzetvétel, ez is először az. A szemembe tóduló képek is most nyerték el igazi súlyúkat, lejárt a bónusz levitáció ideje. Ezzel a nyárral.
Igaz is először nézel a szemébe, egyáltalán a nyárnak, eddig nem akartál,nem érezted szükségét, mert elég volt tudnod, hogy van neki.És ezzel beérted, eddig. Először vagy (lennél) mohó, először. Az éhség is először van, hogy megennéd a napot. Az első nyár hegymenetben, mert a hegy nem jön, ennyi már bizonyos...,csak ennyi biztos. És mivel ez már így van te mész, először ez is. Nem is mész, hanemhogy áldozatot hozol, hogy azt cipeled. Az első nyár, amiben sethető, hogy nem lesz poén a végén, mert nem hagyod, hogy lehessen.
Ez az első nyár amikor a beszéd, szavak zagyva elegye. Ez a nyár az ami először nem fedez fel semmit, hanem mindent eltakar. Az erdőtől nem látom a mát.
Ez az első nyár amikor nincsen osztozás, ezúttal nincs ki a semmidet megvegye. Ez az első nyár.És az első a legjobb...