Történt egy baj. Na ez most nem olyan azért. Nem tragédiára kell gondolni, arra ott vannak a görögök, és én meg semmi pénzért nem lennék görög sem. De a baj nem ez, csak elkanyarodtam, persze el. Varga betű - ó jajj, mit nem mondok. Vezetéknév-szerelő.
Ahogy most írom egyre inkább elbizonytalanodom, már a bajt illetően, hogy ez a baj, amit ezzel az enterrel kezdtem,hogy a baj, az baj e valójában. Mert volt valami, amit most jobb szó híján bajnak aposztrofálok, egy történés, egy láncreakció. Hogy úgy február táján, midőn leszegett fejjel, és hanyatt a homok, volt ott valaki, aki arra képes amire csak nagyon kevesen. Mert ez a valaki az egész testével nevetett, minden valójával, ha ugyan. A baj - ha egyáltalán baj, egyáltalán nem ez, mert ha valami, akkor hát pont ez az amit jól esik egy (na jó) ne óvatoskodjuk el, két beteg szemnek látni. És a baj, talán ez, a baj ez, hogy én ezt akkor is észreveszem, ha nem akarom. Van ám ilyenkor hadakozás, meg fogaknak csikorgatása. Egész estés felkiáltó jelek. Hogy nem. Ezt mondogatom olyankor, hogy ezt most nem,mondom magamnak, osztja lapokat a felettes én. Aztán persze, azt gondolom, hogy dehogy is nem, észrevetted nincs kec-mec, sőt mi több belőle is csak egyetlen példány. Ezt nehéz kifelé érthetően artikulálni, ennek az egésznek a mibenlétét, hisz az sem eldöntött, hogy baj e egyáltalán. Telve vagyok én ezekkel a lényekkel, és mind túl él engem, meg amit még túl lehet.
(Most kifejezetten jó, hogy nem olvassa az, akinek ez szánva vagyon)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése