MInt azt már mondtam volt, nevet adtam én neki. Mindenkinek lesz neve előbb utóbb általam, aki több lesz önmagánál. Akit túlzásba viszek, az mind el van nevezve. Így les zprivát. Azt, hogy fényes,neki azt adtam és azt is mondtam, hogy nem nagyon látok tőle már, hogy fényesség annyira.... Aztán eszembe jutott az is, hogy a név determinál, hiszen fényévekre vagyok tőle, abban mérhető a távolság. Másik galaxis, másik égi test. Megnyugodhatunk nem lesz becsapódás. Csak becsapódás lesz. Mindenkinek meg van a teenedője, neki is. Én lennék a félre, a jelen állás szerint. Ha ő egy füzet, akkor nem én leszek aki teleírja a lapjait, pedig olykor a margó is elég lenne, és tényleg csak néhány szó erejéig. Csak néhány szó, ami még valamit jelent, amivel érzékeltetném....azt, hogy mit jelent egy fényév. Nem tudom sajnáljam e, hogy ő mindezt nem olvassa, hogy az rontana, vagy javítana a helyzeten, de már minden túl van magyarázva. Már minden kártyád kiterítve. Ott van az övé, ezt egyben azt is jelenti, hogy már nem az enyém.
Mindössze az zavar össze, hogy egy zárt rendszerben a minden, valójában milyen olcsó és kevés. Már, hogy szóra se méltó, és a szavam is én vagyok. Ez a nagy helyzet, ezt mondom nked én, neked aki nem olvasod. Fáradt, biztonságos érzés.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése