sebtolvaj

Éjjel jön mostanság...,éjjel. Lopakodik és oson. Farmer és pólo van rajta...és nem köszön. Ezt hozza el nekem éjjelente. Van benne tartás. Talán ezért is veszem észre, talán ezért tűnik ki annyi sokból. A tartás végett. A lelket is ő tartja bennem, erről mit sem tudva. Egyetlen enyém lett mozdulata sem szándékolt. Csak jön éjjelente, nyirkossá tenni lepedőt , paplant. Elvinni azt a levegőt amit elfoglalok. Azt a légköbmétert, azért jön. Én meg a valamit letenni az asztalra, persze az asztal az övé már, azt is neki adtam. Nézem a tartását. Nézem a vacogásom. Meghatódom ahogy összekuporodom, ahogy megint embrió leszek. Szájában hozott magzatvizét nem én iszom. Egy bizonyos Noé hajózik azon. Mondjuk most azt, hogy Noé. Ne is csak mondjuk, higgyük is el. Egyetlen szavam van neki, aztán elnémulok. Félek. Attól, hogy nincsen is.