2004. június 8., kedd

Tegnap megint sikerült egy gyomorszájast kapni, mentségemre szolgáljon, hogy én voltam az aki odatartotta a gyomrát, az ököl meg pont rosszkor, rossz helyen. Volt idő amikor e szóról csak, és csak is a Süsü a (sárkány) jutott eszembe, de egy ideje már nem. Egy ideje már nem az jut az szembe e szórol, hogy ez neki a kedvenc gyümölcse volna és ezt eszi ő reggel, este és délután hatkor. Fura, de ez a szó eggyé lett az étvágytalansággal. Éhezni, de nem enni. Inkább így - így helytálló. Mert hát azt sem mondom, hogy gondolni, de azért persze szokott olyan lenni, ez elkerülhetetlen. A világban annyi áruló tárgy van, ogy lehetetlen lenne nem bele botlani olykor némelyikbe. Nem is a tárgyakkal van a baj, hanem hogy mindez láncreakció, hogy az egyikről a másik jut eszembe és ennek soha nem lehet vége. Nem lehet, mert az már megint csak szakadás volna, és hát az meg már belül, ahhoz meg végképp gyáva vagyok, hogy belül is elmerjek szakadni. Belső vérzéseket nem vállalok, ilyen tábla lóg a nyakamban. Világos ez emberek?

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése