sebtolvaj

Hársfák alatt vezetett a léptem. Bedurrant a temészet, így szokták volt mondani ezt nekem. Valakik. Szóval nem értem magam. Ott megyek mondom, semmi kétség, minden úgy mint tavaly ilyenkor. Majdnem. Akkor a lombok nem lomboztak egyáltalán  engem. Egy ciklusban folydogál most minden, ugyanaz töténik meg újra és újra. Utálom, hogy nem kell hátra néznem ahhoz, hogy tudjam mi folyik ott. Tudom, nagyon is jól, a Duna az.