"Kívánom másnak, hogy felébredjen üres szobámban,
keresztben jégesö bombázza szét azt, amit láttam,
számban az íz, valami íz, és nem múlik el,
ágyamban felülve levetem a kabátomat.
Egy kisvárosban, ha jól emlékszem, túl elszálltam,
hárman is voltak, ott megfogtak egy konyhában,
szárnyam is volt, ott csapkodott, plafonra vert,
ide is ütödtem, oda is ütödtem és odalent,
és odalent hárman is hívtak: gyere, ne félj már,
félreértetted, nem úgy gondoltuk, hova is szállnál,
szárnyaimból hullott a toll, s a kisvároson
csendesen átment egy autóval egy rokonom.
Ez az a rokon, akire leginkább számítottam,
és ö volt az, aki otthagyott egymagamban,
kint elzúgott egy autóban, puha estében,
neki elárulnám, hogy ott a konyhában mitöl féltem."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése