Szememben van egy kép. Nem az enyém. Másé. Más látta meg, de nekem adta. Na jó, nem adta nekem. Eladta, én meg megvettem. Mozgó. Elvileg az, de én kimerevítettem. Egy Lester nevű pasas van rajta meg az ő felesége és a nappalijuk meg egy kanapé,és hogy azt kérdezi tőle: Hogyan lettél ilyen örömtelen? Jó kép, úgy gondoltam megtartom.
(valójában én ezt nem gondolom, hogy jó, és még csak azt sem mondhatom, hogy megtartom.mert egyrészt ugye nem az enyém,meg a képekkel nem is így van hogy akarat kérdése volna.más tollával meg ne verjük a csalánt.de hogy megmaradt, az talán azért van, hogy eltettem mint egy befőttet, hogy ha egyszer beugrasz majd, akkor adok belőle, mintegy érzékeltetve azt, hogy mi is az a kompót, de megmondanám persze, hogy ez még nem az, hogy ez nem kompót,hogy ez még csak érzékeltetés annak) Nem csapnálak be, semmi pénzért. Nem, soha.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése